Pokoli mennyország: meghajtottuk a 771 lóerős Shelby GT500-at (2024)

Egyre szigorodó károsanyag-kibocsátási normák. Zöld rendszámos plugin hibridek. Lokálisan zéró CO₂-s elektromos autók.

Nagyjából erről szól most a politikailag korrekt autóipar mifelénk, miközben az Egyesült Államokban nem átallanak még mindig régivágású V8-as benzinpusztítókat gyártani. Sőt, adott esetben még kompresszort is pakolnak a hatalmas motorokra, mint ahogy teszi azt a Ford is jelen tesztalanyunk esetében.

Nyúzópróbán a Shelby GT500, amely körülbelül annyira passzol most Európába, mint a Carolina Reaper chili egy mindenmentes diétás menübe.

Izompóló

Laikus szemmel nézve a GT500 olyan, mint egy az átlagnál kicsit talán spotosabb Mustang. A benzingőz iránt fokozott érdeklődést mutatók a vágtázó lovat az istállóba visszazavaró mérgeskígyó láttán már sejtik, hogy ez itt valami komolyabb szerkezet. A Mustangot ismerők és birtoklók pedig vigyázba állva tisztelegnek a csúcsragadozó előtt.

Tény, ami tény, van egy semmi máshoz nem hasonlítható kiállása, de az optikai tuningot szerencsére nem vitték túlzásba a nagy víz másik oldalán. Itt egy kis légterelő, ott egy komolyabb spoiler, amott pedig egy méretes hátsó szárny.

Olyan ez, mint amikor a testépítő egy picit több zselét ken a hajára és kicsit szakadtabb pólóban megy le edzeni.

A kígyó elöl, hátul és oldalt is vészjóslóan emelkedik marásra, a kipufogóvégek pedig majdnem akkorák, hogy beléjük fér az öklünk.

A fényszórók még a facelift előtti időkből származnak, a karosszéria kiszélesítése abszolút nem tűnik mesterkélt megoldásnak, a gépháztető méretes kidomborodása pedig már csak a hab a tortán. Nem rossz ez az ezüstszürke fényezés sem, bár vadító sárgában vagy vörösben talán még nagyobbat ütne a dizájn.

Belső értékek

Ahogy a külsőhöz, úgy a belsőhöz is csak finoman, óvatosan nyúltak hozzá. A remek tapintásérzetet biztosító kormányt természetesen Shelby logó díszíti és a versenyautós középállás-jelző sem hiányzik róla. A karbonbetétes műszerfal közepére két extra műszer került, melyek analóg formában tájékoztatnak az olajnyomásról és az olajhőmérsékletről.

A parkolás és a forgolódás nem túl könnyű feladat a nehéz kilátás és a méretes fordulókör miatt. Előre nagyon kellene a parkolóradar, ami nélkül könnyen odaverhető valahova a kocsi alacsonyan lévő eleje, szerencsére a hátsó kamera adott, még ha a képminősége nem is valami jó.

A kétszínű Recaro sportülések nemcsak jól mutatnak, hanem remekül fognak is, ráadásul még hosszabb használatot követően sem vállnak kényelmetlenné. A hátsó ülések leginkább gyerekeknek valók, de biztosak lehetünk benne, hogy egy ilyen gépezetben a kapott élmény miatt még a hátulra szoruló felnőttek is konstans vigyorogni fognak.

A csomagtartó sportkocsikhoz mérten egészen tágas, olyannyira, hogy egy 2+2 fős családnak simán elférnek benne a balatoni strandoláshoz szükséges csomagjai, sőt, akár még egy összecsomagolt SUP is becsúsztatható a puttonyba. Negatívum, hogy a 408 literes csomagtartó nyílása elég szűk, így a pakolás nem egyszerű feladat.

Ragadozó

A normál Mustangokban lévő Coyote motor 5 literből 440-460 lóerős teljesítményt, illetve 529 Nm-es nyomatékot állít elő, ami a hátsókerék-hajtással kombinálva több mint elegendő. Akik esetleg mégis szerénynek találják ezt a produkciót, azok választhatják a Shelby GT350-et, melynek 5,2 literes magas fordulatszámú Voodoo erőforrása 533 lóerőt és 582 Nm-t tesz le az asztalra, még mindig szívó formában.

A Shelby GT500-ban a legdurvább Predator "szív" dobog. Az 5,2 literes V8-as benzinmotorra rápakoltak egy 2,65 literes kompresszort, ami 0,8 baros nyomás mellett 771 lóerőt és 847 Nm-es nyomatékot szabadít rá a kerekekre (Ford GT: 656 lóerő, 746 Nm).

Ördögi számok ezek egy kizárólag hátul hajtó kocsitól akkor, amikor a BMW a biztonság kedvéért már a 600 lóerő körüli M5-öst is inkább alapáron kínálja xDrive összkerékhajtással.

Normálisan közlekedni ha nem is lehetetlen, de nagyon nehéz a GT500-zal.

Elég szinte csak a gázadásra gondolni, hogy a kocsi rögtön meginduljon, a sebességhatárok betartásához tojásokon kell lépkednünk. Harmadnyi gáz elég a legtöbb előzés biztonságos leküzdéséhez, és ami e felett van, az maga a pokol. Vagy a mennyország. Megközelítés kérdése.

Mindegy milyen fokozatban vagyunk, a gyorsulás azonnali, letaglózó, nyakcsigolya-roppantó. Mégis érdemes váltogatni a kormány mögötti fülekkel, mert a kifejezetten ebbe a modellbe fejlesztett hétfokozatú duplakuplungos váltó villámgyorsan, alig 80 ezredmásodperc alatt pakolja a fokozatokat, és az ezzel járó hanghatások is könnyeket csalnak a petrolhead hallgatóság szemébe.

Felesleges macsó módon kéziváltóért sírni, meglátásunk szerint ez már nem az a teljesítmény kategória, ahol a manuális kapcsolású váltó hozzáadna a vezetési élményhez, sőt!

Őrült tempó

Hiába a 315-ös hátsó gumik, melyeket kifejezetten erre a típusra optimalizáltak, a tapadásért folytatott küzdelem folyamatos. És ne gondoljuk, hogy ha minden Normal módban van és az összes elektronikus őrangyal szolgálatot teljesít, akkor ne lehetne meg pillanatok alatt a baj.

A GT500 folyamatosan csíp, csípked, és teszi mindezt a tapasztalt sofőrök legnagyobb örömére. Egy a lényeg, nem szabad hagyni, hogy megmarjon. A tempót fokozatosan szabad csak növelni, és

nem árt végig a fejünkben tartani, hogy egy közel 4,8 méteres és 1,8 tonnás fenevadat terelgetünk.

A 3,5 másodperces 0-100-as szintidőnél az összkerekes riválisok sokkal meredekebbet tudnak, de egyikük sem ordít, hörög, durrog olyan vehemensen, mint ez a Shelby, ami emiatt még a ténylegesnél is sokkal gyorsabbnak érződik.

Az aktív szelepes kipufogó hangereje négy fokozatban állítható, és mivel amerikai piacos autóról beszélünk, mérget vehetünk arra, hogy még leghalkabb módban is sokkal komolyabb a színház, mint egy politikailag korrekt európai sportkocsi leghangosabb beállítása mellett.

A kormányzás közvetlen és pontos, a futómű kemény, de nem annyira, mint elsőre gondolnánk. Nem rossz, de azért nem olyan pengeéles a szett, mint amivel egy komolyabb Porsche büszkélkedhet. Szerény véleményünk szerint a stopperóra ellen folytatott küzdelem élvezetesebb egy zuffenhauseni sportolóban, de ha a vigyor/kilométer faktort nézzük, akkor az amerikai vasnak áll a zászló.

A normál Mustangokból már ismerős lehet a rajtelektronika és gumimelegítő üzemmód. Utóbbi lényege, hogy állóhelyzetben egyszerre nyomjuk a féket és a gázt, melynek hatására az első fékek fognak, a hátsó kerekek pedig kisebb-nagyobb füstjelek kíséretében gyorsan felveszik az üzemi hőfokukat.

A 420-380 milliméteres Brembo fékek hatalmasak, kegyetlenül fognak, jól adagolhatók és a fáradás legapróbb jelét sem mutatják.

Van étvágya?

Az első fél tanknyi üzemanyag elfogyasztását követően rápillantottunk az addig megtett távolságra, és kiderült, hogy még csak 75 kilométert hagytunk magunk mögött. 30 liternyi benzinről beszélünk, ráadásul a 100-as racing fajtából valóról.

Nem állítjuk, hogy nem lehet 18-20 literrel elgurulgatni a GT500-zal, csak éppen nem érdemes. Ha "csak" ennyi a fogyasztás, akkor egyszerűen nincsenek kiaknázva a lehetőségek, és ez esetben sokkal inkább egy normál Mustang való nekünk.

Ami nemcsak jelentősen kevesebbet fogyaszt, hanem könnyebben uralható, egyszerűbb vele a hétköznapi közlekedés, és ha odalépünk neki, még mindig 4,3 másodperc magasságában katapultál 0-ról 100-ra. Tény ami tény, 290-nel nem fog menni, mint ez a Shelby, ami persze leginkább csak az Autobahnon vagy versenypályán jelenthet hátrányt.

A Ford által gyártott GT500-nál is akad egyébként erősebb Mustang, a Shelbynél készülő SuperSnake. Ezt az általunk a cég Las Vegas-i központjában kipróbált 825 lóerős és kéziváltós modellt egy 5 literes kompresszoros motor hajtja, és ottjártunkor már javában tesztelték az 1100 lóerős kivitelt is.

Konklúzió

Az Egyesült Államokban arcpirítóan olcsón, átszámítva már 21 millió forint magasságában hazavezethető egy Shelby GT500, ami mire eljut hozzánk, 50 millió forintra drágul. 16 millió forintos normál Mustangból akár hármat is vehetnénk ebből az összegből, mégsem nevezhető túlárazottnak ez az amerikai drog.

Ennyi pénzből ugyanis nehezen találunk más közel 800 lóerős sportkocsit, amiben ráadásul egy komplett család elfér, akár csomagokkal együtt.

Józan ész mentén nem nagyon lehet megindokolni a Shelby GT500 létezését. Mégis szerencsésnek érezhetjük magunkat, ha néha napján szembejön velünk egy ilyen közúti fenevad, mely a maga faragatlan módján üvölti bele a világba, hogy a kompresszoros V8 a pokolban is kompresszoros V8.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.